A Kanári-szigetek a Ráktérítőhöz közel, Afrika szaharai övezetétől nem messze találhatóak. Szigetekről lévén szó, az Atlanti-óceán befolyásolja az időjárást, így mindig nyárias meleg van, azonban soha nincsen elviselhetetlen hőség. A hét nagyobb és a hozzájuk kapcsolódó több kisebb szigetből álló szigetcsoport vulkanikus eredetű, ezért a domborzat és a növényzet változatos: trópusi, oázisszerű területek, száraz, sivatagias fennsíkok, lávakőzettel borított hegyoldalak.
A szigetek mégsem erről, hanem hosszú évtizedek óta a híres homokos tengerpartjaikról és üdülőhelyeikről ismertek. A szigetcsoport az európai országokból érkező turisták valóságos Kánaánja, hiszen a nap itt mindig süt, meg-megcsillan az Óceán azúrján, az égbolt pedig mindig kék.


Az Atlanti-óceán afrikai partjainál lévő szigetvilág a télen is melegre vágyó turisták kedvelt üdülőhelye. A klíma ideális, az átlagos hőmérséklet 22 és 28 Celsius fok között mozog egész évben. Télen is lebarnulhatnak a nap szerelmesei. A szigetcsoport 7 szigetből áll. Tenerife, Gran Canaria és Lanzarote vonzza leginkább a turistákat. A tengerpart az üdülőhelyeken többnyire homokos. Széles, sok-sok kilométer hosszú dűnék szegélyezik az óceánt. Este ezernyi étterem, bár, szórakozóhely várja utasainkat. A szigetek vámmentes övezetbe tartoznak, így a vásárlás sok örömet okozhat.  
 
Tenerifén és Gran Canarián (az utóbbit inkább Las Palmasként emlegetik, fővárosa után) hatalmas, még ma is fejlődő üdülőhelyek alakultak ki. Ez a két sziget valószínűleg mindenkinek ismerős, aki forgatja az utazási irodák prospektusait. Vannak, akik rajonganak értük; vannak, akik nem. Újabban Lanzarote vulkáni eredetű szigete is felzárkózott mögéjük.
 
 
Sajnos sokan azok közül, akik nem ismerik közelebbről a Kanári-szigeteket, úgy gondolják, hogy egyetlen nevezetességük a tömeges turizmus. Valójában a hét sziget és a hozzájuk tartozó kisebb szigetek is meglepően változatosak. Természeti szépségük helyenként egyedülálló. Néhol teljesen civilizálatlanok és békések. Vegetációjukra jellemző a buja növényzet éppúgy, mint a kietlen sivatag. Még a leglátogatottabb szigeteken is jócskán találunk háborítatlan területeket. Ezek általában teljesen vad hegyvidékek, vagy esetleg művelés alatt állnak; szőlőt, banánt, illetve más trópusi növényeket termesztenek rajtuk. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy némelyik szigeten alig jártak még turisták. A szigetcsoport két részre osztható: keleten, Afrikához közel találjuk Gran Canariát, Lanzarotét és Fuerteventurát, míg a nyugati szigetek, Tenerife, Gomera, Hierro és La Palma (ne keverjük össze Las Palmasszal), már jobban belenyúlnak az Atlanti-óceánba. Az első csoportba tartozó Gran Canarián (Las Palmason) találjuk Spanyolország és a hozzá tartozó területek legnagyobb tengerparti üdülőhelyét, nagyobb, mint Benidorm vagy a Costa Brava. Ennek megvan az előnye és a hátránya is. Lanzarote most kezd egyre felkapottabbá válni. Krátereivel és vulkánjaival leginkább holdbéli tájhoz hasonlatos; egyetlen működő vulkánja a Timanfaya vagyis Tűzhegy.
 
 
Fuerteventura sivatagos sziget, kopár és barátságtalan, de partjai mentén csodálatos strandokat találunk. A másik csoportban "s egyben az összes sziget közül" Tenerife a legnagyobb. Északi és déli részén is vannak üdülőhelyek. Ezek kisebbek, mint amilyeneket Las Palmason találunk. A sziget közepén emelkedik Spanyolország legmagasabb hegye, a Teide hatalmas vulkáni kúpja.

Tenerife minden szempontból a szélsőségek szigete. De az Atlanti-óceán igazi gyöngyszemei azok a kis szigetek, amelyek tőle nyugatra helyezkednek el. La Palma és Gomera mind a mai napig őrzi eredeti szépségét. Mindkettő vadregényes, fenséges és gyönyörű, nem is annyira az úszás, mint inkább a természet szerelmesei részére, azoknak, akik zavartalan nyugalomra vágynak. Valójában a szigetek meglehetősen különbözőek, mindenki megtalálhatja a legmegfelelőbbet, attól függően, hogy magányra vágyik, vagy inkább a vidám társasági életet kedveli. A lényeg az, hogy még utazás előtt kiválasszuk azt a szigetet, ahol minden bizonnyal remekül fogjuk érezni magunkat.